Anna egy bizonyos rutint követett. Bedugta kedvenc nyúlvibrátorát, hogy biztosítsa a teljes, erőteljes töltést, majd megfürdött. Miután megszárította magát, hangulatától függően rögtön nekiállt, vagy esetleg megnézett egy kis pornót, hogy felpörgesse magát. Néha a fenekét is elfenekelte egy kicsit, és a mellbimbóit is megcsipkedte egy-két alkalommal, ha nagyon fel kellett ébresztenie az érzékeit. De végül elővette Laskát az éjjeliszekrényen álló fekete dobozából.
Anna nem volt biztos benne, hogy mikor adományozott nevet kedvenc játékának. Először csak “vibe” volt, aztán “nyúl”. Annának gyerekkorában volt egy házinyula, így rövid volt az ugrás, hogy a játékot ezen a néven hívja: “Laska”. És ezzel a névvel együtt női nemet is kapott.
Laska a műbársony dobozában feküdt. Minden egyes perccel egyre izgatottabb lett. Anna harminc perccel ezelőtt állította be a töltőt. Bizonyára bármelyik pillanatban kiengedhette volna Laskát.
Laska már néhány napja nem volt Annával. Hiányzott neki. És hiányzott neki Anna puncija. Bármennyire is kényelmes volt Laska töltődoboza, semmi sem volt olyan kellemes, mint Anna dobozában lenni. Amikor Laska már azt hitte, hogy szétrobban, érezte a friss levegő áramlását, amikor Anna felemelte a fedelet. Anna keze meleg ölelésbe burkolta Laskát, miközben magához húzta az ágyba.
Anna meztelen volt, mint mindig. Laska büszke volt, hogy egy ilyen bájos úrnőt szolgálhat. Harminchárom éves volt; egy gyönyörű nyolcéves kislány édesanyja. Teltebb volt, mint egykor volt. De úgy tűnt, a férfiaknak tetszett a homokóra alakja. Volt néhány terhességi csíkja a babától, és néha ősz hajszálakat kellett kitépkednie az egyébként dús, sötét hajából. És amikor mosolygott, nagy barna szemei szélén apró ráncok jelentek meg. De úgy tűnt, a férfiak nem vették észre. Még mindig őt akarták. És ő is akarta őket. Különösen egyvalaki, különösen. Egy férfi, aki nem a távoli férje volt.
Anna széttárta a lábát, és sóhajtott egyet. Laska ide-oda húzta a combján, a csípőjén és az ágyékán. Aztán lassú körökben simogatta a hasát, élvezte, ahogy Laska szuperpuha szilikon “bőrét” a sajátjához simítja.
Laska izgalma nőtt a körök átmérőjével, amelyeket Anna rajzolt a testén. Csak néhány percig tartott, de Laska számára egy örökkévalóságnak tűnt, mire végre elérte Anna melleit. Laska imádta Anna nagy, meleg párnáit, és különösen tetszettek neki Anna nagy mellbimbói. Szerette az érzésüket, és tetszett neki, ahogy feszülnek és merevednek az érintése alatt. Ez volt az a pont, amikor Anna általában megkocogtatta a gombot, és Laska életre keltette a dorombolást. Ma is ez volt a helyzet.
“Mmmm” – nyögte Anna könnyedén, miközben mellbimbói még jobban megkeményedtek a gyengéd rezgések hatására. Laska olyan büszkén lobogott, amennyire a legalacsonyabb beállítása engedte. Anna Laska rezgő hegyét a telt ajkaihoz vitte, és a lehető legkönnyebb puszit adta neki.
“Vronszkij – suttogta, miközben visszatolta Laskát a mellére, a hasára és a gondosan nyírt dombjára.
Ki kellene kapcsolnia engem, gondolta Laska, miközben Anna a szeméremtestéhez vitte. Valóban, Anna hirtelen elhúzta Laskát, elszakadva a túlságosan intenzív rezgéstől. Lassan, úrnőm, lassan.
Anna leállította Laska zümmögését, és újból megszondázta. A hegyét a szeméremtestéhez dolgozta, egyre csak enyhén, homályos nyomással rezegtetve, amíg az ajkai el nem váltak. Laska örömmel fogadta az érzést, amikor Anna először jelezte, hogy nedves.
“Yesss” – sóhajtott Anna, amikor a fej benyomódott a nyíláson. Ne túl gyorsan, szerelmem – könyörgött Laska. Vagy ez, vagy hozz egy kis olajat. Anna mintha figyelt volna, ahogy mikro-mozdulatokkal mozgatta a fejet, ki-be dolgozta, megnyitotta magát, és beborította Laskát a mézével. Laska el volt ragadtatva, hogy ismét Anna nedvében fürdik.
Anna még mélyebbre küldte Laskát. Laska imádta Anna falainak szilárd ölelését. Itt az idő, úrnőm. Anna megnyomta a gombot egyszer, kétszer, háromszor. Nem, ez már túl sok! Miért siet ennyire? tűnődött Laska. Anna visszalépett az egyes szintre. Ez az! Vadásszunk egy kicsit, jó? Anna körbejárta Laska fejét, felfedezőleg.
“Ahhh!” Kezdte Anna. Fizetni kell, gondolta Laska, ahogy a feje széles ívét az Anna alagútjának tetején lévő ideg- és ércsomóhoz dörzsölte. Anna megdöntötte Laskát, hogy növelje a nyomást arra a pontra.
“Igen… baszd… baszd meg, Vronszkij – suttogta Anna.
Mélyebbre, most, úrnőm. Menjünk még mélyebbre. Anna addig nyomta, amíg Laska a méhnyakához nem nyomódott. Ez az, maradj itt egy kicsit. Anna azonban még tovább nyomta, és Laska karja megérintette Anna csiklóját.
“Óóóó – lihegte ki Anna.
Nagyon siet, gondolta Laska. Ha most odamegyünk, akkor szükségünk lesz némi síkosításra, kedvesem. Anna hirtelen visszahúzódott Laska. Hidegnek érezte a levegőt. Anna a szájához közelítette Laskát. A szájával körbefogta Laska karját, és szopogatta. Laska súrolta Anna gyönyörű arccsontját, egy kis mézet rakott a bőrére. Anna elengedte Laska karját, és ráköpött. Aztán a biztonság kedvéért Laska fejére is köpött, mielőtt visszatette volna a puncijához.
Undorító! Laska dorombolt, amikor Anna gyorsan, egészen a végéig beledöfte. Anna hosszabb mozdulatokkal mozgatta be és ki Laskát. Jól van, az úrnő tudja a legjobban, gondolta Laska, most először várva Anna csúcspontjának örömét.
Anna néha feljebb billentette Laskát, hogy elérje a g-pontot. Más ütéseknél lefelé dőlt Laska, hogy Laska karja (vagy nyelve, ahogy Anna nevezte ezt a függeléket) a csiklóhoz nyomódjon. Laska mostanra teljesen engedett az úrnője utasításainak.
Anna teljesen belemerítette Laskát, erősen magába szorítva tartotta, több-kevesebb nyomást váltogatva, és finom mozdulatokkal fel és le, ahelyett, hogy ki-be nyomta volna. Laska tudta, mi következik. És valóban, Anna még több rezgést kért tőle.
Anna négyszer nyomta meg a gombot. Laska most már intenzíven, ritmikusan zümmögött. Öt gyors rezgés, amire Laska csak képes volt, majd öt lassabb és könnyebb rezgés következett, aztán megint vissza.
Anna felhúzta a lábait, lehetővé téve a mélyebb és határozottabb behatolást. Szabad kezével párszor megütötte a belső combjait. Rövid ideig játszadozott összehúzott segglyukával. Ahogy közeledett a csúcsponthoz, nagy, puha cicijét megölelte, megszorította és húzta.
Laska érezte, hogy az akkumulátora kezd fáradni. Ne! Mindent bele kell adnom neki! Gondolta, miközben arra kényszerítette magát, hogy újra teljes erővel feltöltődjön.
Anna hirtelen térdre gurult. Anélkül, hogy visszahúzta volna Laskát, a plafon felé mutatott a fenekével, miközben az arcát és a melleit a matracba nyomta.
“Baszd meg! Basszál meg!” Anna kiabált, miközben levegőért kapkodott. Tátott szájából nyál csordult ki. Keményen megpaskolta a felhúzott fenékpofát.
Pofon! “Igen, Vronszkij!”
Pofon! “Basszál meg, Vronszkij!”
Pofon! “Csináld, hogy elélvezzek!”
Anna visszatette a kezét az egyik mellére, amit erősen megszorított. Laska még Anna előtt érezte az első összehúzódásokat. Aztán megosztoztak rajtuk, ahogy Annát elnyelte a teljes testet átfogó remegés hullámról hullámra. Anna nyögött és nyöszörgött, ahogy kihúzta az orgazmusát. Visszavette Laska rezgéseit, és néhány pillanatnyi szünet után felújította Laska ki-be toló lökdösődését átázott, ellazult puncijában. Még egy utolsó kör lágy összehúzódást csalogatott ki a testéből, mielőtt lélegzetvisszafojtva magzatburokba rogyott.
Diadalmasan, de szomorúan csúszott ki Laska utoljára az úrnőjéből. Anna összeszorított keze alatt feküdt, csak az egyik ujja érintette enyhén a tövét.
Szeretlek, Anna.